Az afrikai "diófa", tudományos nevén Butirospermum parki, a vajfa élete összefonódott a sivatag lakóinak életével.

Afrikában a fát szentnek tartják, és nagy hagyománya van. Minden részét felhasználják, a gyümölcshús ehető, a levelek, a gyökér és a kéreg gyógyítási célra használatos. Fája és a dió héja fűtőanyagként szolgál.

A terméséből nyert vajjal világítanak, főznek, kozmetikumnak használják és kereskednek is vele. Érdekesség, hogy Afrikában a vajjal még házaikat is vízhatlanítják.

Burkina Faso-ban a baba születésétől fogva nélkülözhetetlen, a vele való masszírozás már tradíció. A nők tetőtől talpig használják arcukat, testüket és hajukat ápolják vele.

A kismamák használhatják a terhesség ideje alatt a bőr rugalmasságának megtartására vagy utána a csíkok halványítására.

Afrikában honos, és a mai napig onnan származik a tradícionálisan feldolgozott termék is. A karité fa megtalálható Mali, Kamerun, Kongó, Cote d’Ivore, Ghána, Guinea, Togo, Nigéria, Szenegál, Szudán, Burkina Faso, Uganda államokban.

A shea ligetek Nyugat-Afrika száraz szavannáin nyugat felől Szenegáltól, északra Szudánig, az Etióp-fennsík hegyeinek lábáig terjednek. 19 államban fordulnak elő az afrikai kontinensen.

A fa 10-15 éves kora után kezd csak teremni, de még 200 éves korában is hozza csonthéjas termését, aminek a magja dió. A shea gyümölcs vékony, fanyar, tápláló húsa öleli körül azt az olajban gazdag magot, amelyből a vajat vonják ki.

A gyümölcsök nagyobb szilva méretűek, 4-6 hónapig érnek. Egy fa átlagos gyümölcshozama meghaladja a 45-ot, 1 kg friss gyümölcsből pedig hozzávetőleg 400 g szárított termés nyerhető.

A gyümölcsök 60-70%-os zsírtartalommal rendelkeznek, amely kinyerés után egy közepes keménységű, törtfehér színű, édeskés illatú növényi zsiradék, melyet vajnak hívnak.

A melegövi növények termései kakaófa, kókuszpálma általában magas olvadáspontú zsírokat tartalmaznak nagyobb mennyiségben vannak bennük a telített savak, így a sztearinsav és palmitinsav észterei. A zsírokon kívül nagy jelentőségük van az egyéb zsírszerű, lipoid anyagoknak, amelyek legfontosabb képviselője a lecitin.